Andie O. Thornay néven írok. Az írásaimban gyakran keveredik a hétköznapi élet a megmagyarázhatatlannal: néha fantasyként, néha misztikus realizmusként, néha sötétebb hangulatú prózaként. Nem szeretem a skatulyákat, ezért a történeteimet sem szívesen zsúfolom egyetlen műfaji címke alá. És néha ez okozza a problémát, ha beszélni kezdek az írásaimról...
Általában nem műfajból indulok ki, hanem egy helyzetből, egy szereplőből, egy konfliktusból vagy egy olyan életérzésből, amely valamiért nem hagy nyugton.
A történeteimben fontos szerepet kap a konfliktus, akár belülről, akár kívülről érkezik. Az érdekel, hogyan reagál valaki, amikor ki kell lépnie a megszokott szerepéből, és már nem lehet ugyanúgy folytatni, mint addig. Szeretem a fanyar humort, a plasztikus leírásokat és azokat a helyzeteket, ahol a szereplők nem szépen, példásan vagy hősiesen viselkednek, hanem emberien. Ami sokszor jóval kellemetlenebb, de legalább valódi.
A novellák világa sem áll messze tőlem: Az üveglány hóvirágai című írásommal első helyezést értem el az INK-TALENT Rendhagyó Kiadó Bíbornovella III. pályázatán, amelynek témája a SZEBB HOLNAP volt.
Az urban fantasy és a sötét tündérmesék azért állnak közel hozzám, mert ezekben a történetekben a valóság nem omlik össze teljesen, csak megreped. A repedéseken pedig néha mágia szivárog át, néha félelem, néha humor, néha valami sokkal régebbi és nyugtalanítóbb.